Esti mese

Az illusztrációt Nóra készítette, és már évek óta nyúzom, hogy adja nekem, de az eredetit nem akarja. Nem baj, majd írok arról is egy mesét, hogy irigy a nővérem.

– Ti sem tudtok aludni? Mesélek nektek, jó?

Fölültem, és körém ültettem Tedi macit, Csicsa csacsit, Dunci malacot, Topi pigvint, Juszef kutyát, Bamba oroszlánt, és Lui nyuszit.

– Látjátok azt a szekrényt? – arra fordítottam Luit. – Az a szekrény tele van mesékkel. Tündérekkel, hableányokkal, csodavilágokkal.

Fölálltam, Bambát az ölembe fogtam (mert igazából nagyon féltem kinyitni), és a szekrény elé álltam. Kíváncsi voltam, hogy melyik mesét fogja ma este ajánlani. Kinyitottam, közben Bambát szorongattam, és bátorításul Luira néztem, mert nagyon izgult. Óvatosan benéztem a szekrénybe, és kabátokat láttam.

− Szóval a kabátos mesét ajánlod ma? Nem bánom.

A szekrényajtót nem csuktam be, hanem az ágyra ültem, belebámultam, és hallgattam, ahogy súgja a történetet, én meg meséltem tovább az állatoknak:

A kaktusz

Az egész úgy kezdődött, hogy megkértem a kezét. Tudhattam volna, hogy költözni akar. Hogy is kezdtük? Megszámoltuk a pénzünket. Természetesen nem volt elég. Akkor jött az az ötlet, hogy adjuk el szüleim házát, ahhol felnőttem, de ezt nem voltam hajlandó megtenni. Viszont eszembe jutott, hogy költözzünk be oda! Ez nem tetszett neki, de hajlandó volt megnézni. Mikor látta, olyat mondott, hogy egy kis csiszolással megoldhatjuk. Úgy megörültem, hogy azt mertem mondani, hogy:

− Bármit megteszek ennek érdekében!

Koncert

Mindenki izgatott volt. Az eggyel sötétebb árnyalatú egyberuhába öltözött, karcsú nők és az elegáns, zakós férfiak föl-alá rohangáltak a folyosón. Meghallották a csengőt. Kezdődik.

A sziget

Nóra elkezdett Marciról meséket írni, de engem kihagyott belőle. Pedig egy igazi marcis mesében nekem is szerepelnem kell!

A sziget nagyon meleg volt. Emma meg Marci unatkoztak. Hiszen itt voltak egy éve! Minden fát ismertek. Beszélgettek a tengerrel, énekeltek a széllel, de már minden dalt és minden történetet unos-untig elismételtek. Már csak menedéket kerestek az erdőben a meleg elől. Azt hitték, örökre itt maradnak, egészen addig a napig, amikor észrevették, hogy a legzöldebb, legfrissebb, és legfiatalabb fák lógatják a koronájukat.