− Ki ez a gyönyörűség? − kérdezte
a pénztáros a helyi közértben.
− Hát, Jutka, az az igazság, hogy
nem tudom − felelte a jelenlegi vásárló.
Az a kislány a Milka csokikat nézegette.
Hófehér haja a bokáját simogatta, szeme zavarba ejtően fekete, mint a végzet.
Csak ott állt, a CBA harmadik sorában.
− Azt hallottam az utcán, hogy ez
a kislány egyenesen a pokolból jött − mesélte Edit néni a szomszéd asszonynak
az utcasarkon.
− Isten küldte közénk − örvendett Ildi néni a barátnőjének.
A kislány közben az utcán
sétálgatott meztelen lábacskáin, fehér hálóingjében.
− Azt hallottam, hogy csak úgy
előbukkant egy viharos éjszakán a játszótéren − mondta Juci néni.
− Én ott voltam, amikor kibújt a
föld alól. Az én kertemben volt! − mesélte Erzsi néni drámaian a játszótéren.
− Le kéne vágni a haját − mondta
Rebeka néni.
− Venni kéne neki cipőt,
szegényke megfázik − mondta Piri néni.
− Szerintem hagyjuk. Ki tudja,
lehet, hogy veszélyes! − aggodalmaskodott Kinga néni.
Másnap az egész falu a CBA-nál
gyülekezett, és kisorsolták, hogy ki menjen oda a kislányhoz megkérdezni, hogy
honnan jött. Ella néni lett a szerencsés. Összeszedte minden bátorságát, és
odament hozzá.
− Honnan jöttél? − zavarta le a
kérdést Ella néni, reménykedve, hogy egyenes választ kap.
A kislány Ella néni mögé nézett,
és látta, hogy ott gyülekezik az egész falu.
− Sehonnan.