Az Író Cimborák februári
témájára Nórának nagyon gyorsan kellett valamit írnia, és segítségül hívott engem. Ilyenkor bezzeg jól jön neki egy hugi. Közös alkotásunk teljes terjedelmében, Meme illusztrációjával az Író Cimborák blogon olvasható.
Egyéves
koromra nem emlékszem, de a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam
aludni, párizsit faltam és a kutyakosárban szerettem játszani.
Kétéves koromra sem emlékszem,
és erős a gyanúm, hogy a nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint
egyévesen, csak nem négykézláb, hanem két lábon.
A háromnál bedühödött, és nem
mondott semmit. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy
tanyára, és ott mondtam először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is.
Négyévesen
mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem az óvodába. A nővérem szerint
négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól még mesét írni tudtam.
(Tovább az Író Cimborák blogra)